A szkarn kifejezést egy svéd bányász elnevezése, mely a kőzet szívós, kemény, kalciumalumoszilikátos szerkezetére utal. A benyomuló magmatitban kialakuló endoszkarn és a mellékkőzetben képződő exoszkarn együtteséből igen változatos alakú, méreteiben szélsőségesen ingadozó szkarn kőzettest fejlődik ki. Képződése fizikai-kémiai értelemben bimetaszomatikus-diffúziós folyamat, amely a magmás kőzetből a mellékkőzet felé azaz az intrúzivum felé diffundálnak a kémiai komponensek. Másik esetben kompakt infiltrációs folyamat, amelyben a metaszomatizáló fluid oldat – gőz oldatrendszernek egy irányban (a mellékkőzet ill. a magmatit felé) történő diffúziós áramlása történik meg.

Ásványos összetételük

A kiindulási kőzetnek megfelelően a szkarnkőzetek elsősorban Ca- és Mg-ásványokat tartalmaznak, de anyagukban alárendelt mennyiségben Fe- és Mn-ásványok is megjelenhetnek. Az ásványok gyakran zónákba-sávokba rendeződnek.

• Ca-szkarnok: wollasztonit, diopszid, "grandit" gránát (grosszulár+andradit), vezúvián, epidot,
• Mg-szkarnok: forszterit, spinell, fassait, flogopit,
• Ca-Fe szkarnok: hedenbergit, andradit, lievrit, magnetit,
• Mn-szkarnok: rodonit, johannsenit, tefroit.
• Forrás:wikipédia